ŐSZKÖSZÖNTŐ TÚRA
Természetfürkész barangoló sétára indultunk 2019. október 5-én, melynek kiinduló- és cél állomása a Barangoló Közösségi Ház volt.
A Barangoló Közhasznú Egyesület idén újra indította a GyerekKuckót, ahol az elmúlt évben is sok időt eltöltöttek az érdeklődő gyerekek. Vonzó volt a rajzszakkör, ahol mindig valami érdekeset alkottunk. A djp-s laptopokat is örömmel vették birtokba az idelátogatók, főleg, ha még célzott feladatokat is meg tudtunk oldani segítségükkel. No és a közös játékra is mindig szakítottunk időt itt, szombatonként. A GyerekKuckó főhadiszállása, a Barangoló Közösségi Ház minden igényt kielégített, emiatt is szívesen jártak vissza a gyerekek.
Évadkezdő gyerekkuckós rendezvényünkre az első októberi szombaton került sor, az őszköszöntő túrával. A séta egyik aktualitását maga az ősz adta, hiszen ilyenkor már színesednek a falevelek, érdemes gyönyörködni bennük. Szerencsére az idő is kedvezett nekünk, az esőfelhők elvonultak, kisütött a nap, igazi túrázó idő lett. Október első hétvégéje a Gyaloglás világnapja. Őszköszöntő túránk a gyaloglás megszerettetését is célozta, s e könnyed sétával lépéseket tettünk egészségünk érdekében is. Természetesen a közös tevékenység élménye is vonzotta az érkezőket. Nyolc óra után már megérkeztek az első fecskék, s ahogy nőtt a számuk, beindult a csicsergés. Még el sem indultunk, hamarosan már gyalogló-versenypályává alakult át közösségi házunk nagyterme.
Indulás előtt megbeszéltük azt is, hogy igyekszünk a természetet, a falu határában élő állatokat és növényeket is megfigyelni. Hiszen ezen a héten, a Világ Legnagyobb Tanóráján beszélgettünk a biodiverzitásról, s már akkor terveztük, hogy alaposabban megismerjük élővilágunkat. Persze ez egy kicsit nehéz akkor, ha majdnem húsz gyerkőc indul útnak, de optimisták voltunk. „Doppingszerként” mindenki kapott cukorkát, közös induló képet is készítettünk, majd útra keltünk. Első állomásunk a Száraz-ér partja volt. Bár NATURA 2000 területünk jártunk, most is megdöbbentünk elhanyagolt állapotán.
A medret benőtte a nád, a vízfelület zöldellett a békalencsétől és moszattól, és sajnos az ér vizét nem sikerült megpillantanunk, de néhol igen nagy bűzt éreztünk. A nem éppen szívderítő állapot a gyerekek tetszését sem nyerte el, főként azokét, akik még látták a Száraz-eret „ereje teljében”, amikor még csónakázni is lehetett a vizén. A kisebbek rá is csodálkoztak a régi történetekre, hiszen számukra már évek óta a mostani állapot a természetes. Vajon lesz-e még a régi természeti kincsünk? Reméljük, egyszer igen!
Ahogy sétáltunk tovább, a lődombhoz értünk. Ez mindig igazi kihívás a gyerekeknek, imádják megmászni, majd lefutni meredek oldalán. Most sem volt ez másként, le-felszaladgáltak, akár többször is.
Majd tovább indultunk a kiserdő melletti úton, egészen a Fekete hídig. No, itt sem volt nézett ki másképpen az ér, próbáltunk felfedezni élőlényeket, hiába.
Nem keseregtünk sokáig, mert valaki kitalálta, hogy tovább kellene menni a földúton. A gyerekcsapat fel is kerekedett, a látóhatárig futottak, majd vissza. A leleményes kincsvadászok a kukoricaföld tarlóján találtak néhány cső kukoricát.
Továbbhaladva almafával találkoztunk, most már almát is eszegettünk. Gyomrunkat megtöltve érkeztünk a Végegyházi Horgásztóhoz, ahová betértünk nézelődni.
A tóparton sétálva csodáltuk a tó tiszta vizét, a figyelmesebbek békákat, halakat is megfigyelhettek. Üdvözöltük Mártit, a horgásztó csónakját is, mellyel nyáron táborosainkkal csónakáztunk. Az ott horgászóknak is szurkoltunk egy sort, igyekezve azért csendben maradni. Volt, aki a parton talált gyékénnyel próbált halat kicsalogatni, volt, aki virágát, a buzogányt morzsolgatta lelkesen.
Látni- és néznivaló bőségesen akadt, gazdag élménnyel tértünk vissza. Mert közben igencsak végére értünk túraidőnknek, s indulnunk kellett vissza. Útközben még a diófa alatti termést is megdézsmáltuk, úgyhogy a természet alaposan elkényeztetett bennünket a mai napon.
Nagyon jól éreztük magunkat, s megbeszéltük, szombatonként találkozunk majd a GyerekKuckóban, a Barangoló Közösségi Házban. Ha van kedved, csatlakozz hozzánk!
Horváth Judit