A BARANGOLÓ BEJÁRÓS TÁBOR NEGYEDIK HETE

Utolsó hetünk, a FÖLD hete volt, valamint a TAVASZ évszaké, mely szintén bővelkedett programokban, tennivalókban és csodákban.

Utolsó hetünket Gyebnár József és Gyebnár Tibor méhészetében kezdtük. Tibi bácsi várt bennünket, s a táborosok megismerhették a méz készítésének fortélyát, eszközeit, s természetesen alapos kóstolót is kaptak a finom édes mézekből.

Aki eddig félt a méhecskéktől, az is elfeledkezett róla, inkább alaposan belakmározott a finomságból. Ezután védőkalapot vettek fel a gyerekek, s a füstölővel együtt útnak indultunk a kaptárak felé.

Megfigyeltük a fák virágain nyüzsgő méheket, majd Tibi bácsi megmutatta a kaptárak belsejét is. Arra nagyon vigyáztunk, hogy a kaptárak elején lévő bejáratot ne álljuk el, de a méhek is igen békésen tűrték kíváncsiságunkat. Vagyis inkább nagyon el voltak foglalva gyűjtőmunkájuk közepette. Tibi bácsi beszélt arról is, hogy egyre nehezebb a méhek élete, hiszen az ember természetkárosító hatása sokuk életét veszélyezteti. Csak reménykedni lehet, hogy mi, emberek egyszer csak okosabbak leszünk, hiszen méhek nélkül nincs élet!

Délután előkészítettük az agyagot, hogy minél formázhatóbb legyen a keddi programunkhoz. Ugyanis kedden az agyaggolyók megmunkálásával foglalkoztunk. Lali megmutatta a többi táborosnak, hogyan is kell formázni, alakítani. Az agyagon kívül segédanyagokat is kikészítettünk: vizet, mintázó pálcikát és zsineget, a kész anyag elválasztásához.

Ez után már mindenki a saját ötleteit valósíthatta meg. Volt, akinek menet közben alakult ki, mint formáz az agyagból, volt, aki határozott elképzelései alapján dolgozott. A kész műveket egyenlőre a járdára sorakoztattuk fel, később tettük ládákba, hogy éjszaka védett helyre vihessük majd, hadd száradjon, hogy pénteken ki festhetjük őket.

A munka szünetében – mert délelőtt is, délután is dolgoztunk – előkerült a tollaslabda is, sajátos módon még ülve is. S amikor már az összes agyaggolyó elfogyott, jött a romeltakarítás. Szerintem senki sem fogja elhinni, de ugyanolyan élvezet volt, mint az agyagozás. Egy vödör víz kell hozzá, amivel végigzuhintod az asztalt, s közben a gyerekeknek kiabálod: FEDEZÉKBE! Utána már jöhet a szivacs, a törlőkendő, a gyerekek sec-perc alatt tisztára törölték az asztalokat.
A jutalomjáték a munka után a pétanque volt. Ez a golyójáték mindenki tetszését elnyerte, s a kicsik is remekeltek egy-egy dobásukkal.

Szerdán a tavasz évszak következett, melyről mindent, amit csak tudtunk elmondtunk, s a maradék mondatkártyákat is elhelyeztük a táblán. Így már mind a négy évszakot „megismertük”. Természetesen a tavaszi fánkat is elkészítettük, barna törzs, zöld lombkorona, rózsaszín virág, mind-mind ujjnyomokkal festve.

Az energiakuckós ismereteink a Föld hetén a geotermikus energiával és a biomasszával bővültek, és most Energiaországban játszhattak a táborosok. Kreatív foglalkozásunkon föld-fejdíszt készítettünk, s mivel hétfőn megbarátkoztunk a méhecskékkel, mindenki egy-egy méhet is vágott ki magának, hogy repkedhessenek körülöttünk.

Délután a részeges szemüveggel próbálkoztunk, s meglepő módon – hiába lejtett váratlan helyeken a talaj – sokan mentek végig az akadálypályán úgy, hogy a pohár vízből kevés vagy egyáltalán nem hiányzott.
A megszűkült területünkön egyre nehezebb a játék, de a régi ötletek most is nyerők. Így a gumiugrálás nagyon bejött, jó időtöltésnek bizonyult ez az ügyességi játék is.

Csütörtökön - hosszas nélkülözés után - végre egész pályán játszhattunk a közösségi ház udvarán. Két héttel ezelőtt ugyanis az udvaron lévő kőrisfa ledobott magáról egy száraz ágat kora reggel. A balesetek megelőzése érdekében ezért lezártuk udvarunk hátsó felét, s mivel annak idején az árnyékos részen helyeztük el a várat, a hintákat, a libikókát és a homokozót, ezeket idáig nélkülözni kényszerültünk. Vajda Norbert polgármester úr közbenjárására Rátódi István segített ma reggel bajunkon, hiszen a beteg, száraz ágakat szépen eltávolította kőrisfánk törzséről. Így a nyolckor érkező táborosok még éppen segédkezhettek a levágott ágak elhordásában, s megnyithattuk a barangoló játszóterünket. Reggeli után birtokba is vettük az eddig pihenőben lévő játékokat. Köszönjük a segítséget! Ősszel, amikor már lehullottak levelei, még egy alapos „fodrászkodáson” esik át kőrisfánk, hogy újra szép és egészséges legyen. Hiszen ez a fa Végegyháza egyik büszkesége, nagyon magas, koros is, ki tudja milyen régen ültették ide.

A nagy örömünnep után egy újabb csodával ismerkedtünk meg, a QUIVER háromdimenziós színezővel. Volt, aki már tavaly is kipróbálta, s most a tavaly készült színezőkkel kezdtünk. Először pontosan megismertük a tablet használatát, hogyan kell a Quiver alkalmazást megnyitni, hogyan kell a színező felé tartani, hogy életre keljenek a színes rajzok. Majd sorban, a kicsik miatt a földre helyeztük a tavaly készült színezőket, s a két djp-s tablettel körbejárták azokat a táborosok, hogy mozizzanak egyet-kettőt.

Ezután az e-mail-ben küldött linkre kattanva maguk is választhattak a sok quiveres rajz közül egyet-egyet, melyeket először a gépre mentették  le, átnevezték – mindenki a saját keresztnevére -, majd átküldték nekem mellékletként e-mailben. (Sajnos a djp-s nyomtató tintapatronjának alacsony szintje miatt nem tudtuk rögtön a laptopokról nyomtatni.) Én pedig kinyomtattam nekik. Annyit mindenképpen el kell mondanom, hogy a gyerekek nagy része még nem felsős, tehát le a kalappal előttük, hogy ezt így véghezvitték, pici segítséggel. Ezután jöhetett a színezés. S aki készen volt, már próbálhatta is ki. A kész színezőt haza lehetett vinni, hiszen az otthoni okostelefonra is le lehet tölteni a Quiver alkalmazást, tehát otthon is lehet mutogatni. Volt, aki feltette a paravánra kész művét, jövőre még több mutogatós rajzom lesz.

A nap többi részét kint töltöttük, s élveztük udvarunk valamennyi játékát. Hiszen már csak egy napot tölthetünk még a Barangolós Bejárós Táborban!

Elérkeztünk utolsó napunkhoz. Délelőtt kifestettük az agyagalkotásainkat, ahogyan terveztük, még színeket is kevertünk, ha úgy hozta kedvünk.

Aztán az utolsó órákat játékkal töltöttük, eldöntve, hogy a mai napon angyalkák leszünk, nem lesz veszekedés. És majdnem úgy is lett! A főbűnös hinta beosztásra került, a gyerekek egymást figyelmeztették, ha ébredőben volt egy vita.

Nemhiába, legalább az utolsó napon legyen minden rendben. Ebéd után pedig már kint volt a plakát, hogy a mai mozi: így neveld a sárkányod 3. Mindenki a délután 2 órát várta, pedig 1 órakor pizza futárok érkeztek hozzánk a nagybánhegyesi Gomba Büféből, és bőséges pizza-szállítmánnyal leptek meg bennünket. Hozzá a kóla, mi más is kellhet még a pocinknak.

S utána kezdődhetett a mozi. De nem akárhogyan. Az ügyes pizzapusztítók kaptak egy-egy mozijegyet, ezzel lehetett belépni a Barangolós Moziba. A nézőtéren helyet foglaltak a nézők, s jött a popcorn-szállítmány. De csak annak, aki felmutatta a mozijegyét. Azután elsötétedett a nézőtér, de akkor még a „jegyszedőnéni” minden nézőt ellenőrizett, van-e jegye. S csak ezután kezdődhetett az előadás. Ami olyannyira tetszett, hogy a végén meg is tapsolták a táborosok. S már csak fél óránk volt a táborból. A gyerekek visszavitték a kinti műanyag székeket, lassan összepakolták a hazulra szánt dolgokat, s utána még dinnye, cukorka búcsúztatta őket. A 11. Barangoló Bejárós Tábor véget ért! De sebaj, még itt a nyár, s jövőre majd újra találkozunk itt, a Barangoló Közösségi Házban! Nem igaz!?

E hét támogatói, segítői: Almádi Judit, Fentor Henrietta, Gál Noémi, Gyebnár József, Gyebnár Tibor, Györgyi Kíra, Horváth Judit, Horváth László, Mezei Tiborné, Rádainé Kunos Klára, Rátódi István, Vajda Norbert, a Gomba Büfé, a Rockdairy Kft. és a táboros gyerekek szülei. Köszönjük szépen!

Következik a Barangoló Bejárós Táborunk utolsó, a FÖLD hete, és a tavasz évszakot ismerjük majd meg.

Horváth Judit