A BARANGOLÓ BEJÁRÓS TÁBOR ELSŐ HETE

A Barangoló Közhasznú Egyesület 2019. július 01-26. között tizenegyedik alkalommal szervezte meg bejárós táborát a végegyházi gyerekeknek, természetesen most is térítésmentesen.

A fő helyszínünk most is a Barangoló Közösségi Ház, ahol terveink szerint a huszonegy táborosunkat egy hónapon keresztül mindenféle földi jóval, sok-sok programmal és játékkal várjuk szeretettel. A közösségi ház pedig ehhez ideális helyszín, akár kint, akár bent töltjük az időt, reggel 8 órától 16 óráig soha nem unatkozunk.

Az első héten heten segítettük a táborosok életét: Faragó Beáta, Gál Noémi, Györgyi Kíra, Horváth László, Mezei Tiborné, Sipos Bianka és jómagam.

A táboros mindennapjainkat hagyományosan reggelivel és táboros megbeszéléssel kezdtük, ahol mindig előre áttekintettük aznapi programjainkat. Délután verseket, dalokat tanultunk, de új közös játékokat is, hogy változatosabb legyen együttlétünk. Igyekeztünk minden napra találni egy krónikást és egy illusztrátort is, hiszen terveink szerint a Barangoló Bejárós Tábor egy hónapjának történéseit újságban is megjelentetjük majd. Búcsúzáskor pedig a másnapi terveket beszéltük meg a Kalandlap átadása előtt.

A négy hetünket a Nap, a szél, a víz és a föld energiájához kapcsoltuk, illetve a hét ovis miatt a négy évszakhoz. Az első hetünket tehát a nap energiája és a nyár „szponzorálta”.

Az első táboros napunkon útnak indultunk, hogy a közeli önkormányzat mögötti kőkupacból szép köveket gyűjtsünk, a szerdai kavicsfestéshez. Persze otthon még mindenki gyűjthetett még hozzá.

Visszatérve a Barangoló Közösségi Házba a nyár évszakról beszélgettünk, és a mondatkártyákból kiválogattuk a rá jellemző tulajdonságokat. Ezután, mindenkinek befestettük az ujját, először barna, zöld majd piros temperafestékkel, és belekezdtünk a közös nyári fa megalkotásába. Az ujjfestés szüneteiben készítettünk egy színezőből legyezőt, hogy legyen mivel hűsítenünk magunkat ebben a melegben. Délutáni finomságunk palacsinta volt, majdnem nagymama lekváros és kakajós.

Kedden beszélgettünk a napenergiáról. A Barangoló Közösségi Házon is van 53 napelem, amely  a nap fényéből elektromos áramot termel. Ezután bementünk a közösségi házba és megnéztük az invertert és az infrapaneleket is. Majd vegyes csoportokat alkottunk, és így ültek le a táborosok egy-egy laptophoz.

Az e-mailben kapott üzenetben kaptak a gyerekek egy linket, melynek segítségével felmentenk az EnergiaKaland honlapra, ahol az energiával kapcsolatos feladatok és játékok voltak. Aki végzett, illetve a kisebbek kaptak energia-memóriajátékot is. Arra is lehetőség volt, hogy a holnapi kavicsfestéshez ötleteket keressünk, és képeket mentsünk el. Utána karkötőt kötöttünk és eközben rajzoltunk és beszélgettünk. Mai finomság: nápolyi.

Szerdára virradóra esett az eső, de ez nem okozott gondot, hiszen bent a gyűjtött köveket festettük be különböző színekkel, temperafestékkel. Egyre csak gyűltek a színes kövek, amelyeket kivittünk száradni, hiszen időközben kisütött a nap is.

Az utómunkálatok és a romeltakarítás alatt volt idő egy kis játékra, majd „napos” kísérletek következtek. Megfigyeltük, hogy különböző színű kartonpapírokon hogyan olvad el a jég. Egy nagy üvegbe málnaszörpös vizet tettünk, ebbe egy kisebb üveget. Az egészet celofánnal letakartuk, amire köveket tettünk. A nap sugarai párologtatták a szörpöt, de az nem tudott elszökni, és a kis üvegbe desztillálódott bele.

A levegővel megtöltött szemeteszsákunk ugyan nem vált be, mint hőlégballon, de délután jó kis játszóka lett a táborosok számára. Ma Nati születésnapját ünnepeltük, cukorkáztunk, de maradt még a nápolyiból is.

A csütörtöki nap a kürtőskalácssütésé volt. A hozzávalók szépen sorakoztak, s mire a táborosok megreggeliztek, kezdődhetett a tészta elkészítése. A gyerekeknek Mezei Tiborné Katika mutatta meg, mi kell a kelt tészta készítéséhez, hogyan kell a tésztát összegyúrni úgy, hogy a sütés előtt pont jó legyen. Közben Katika mesélt arról is a gyerekeknek, régen hogyan sütöttek, mi mindenre tanították őt is, mikor gyerek volt. A táborosok érdeklődve figyelték, hogyan áll össze a tészta, s már előre készültek arra, hogy milyen finomat esznek.

Míg az összegyúrt tészta pihent, addig kimentünk a csörgőfa alá, ahol mindenki kapott egy-egy kartonlapocskát, amire vinyetta volt ragasztva, fordítva. A védőfóliát felemelve, a ragacsos részre mindenki ízlése és elképzelése szerint ragaszthatott virágokat, leveleket, amelyet meg is örökítettünk az utókornak.

Közben Katika és Faragó Beáta előkészültek a sütéshez. Begyújtották a faszenet, Katika kinyújtott tésztát, vékony csíkot vágott, amely a beolajozott formára került szorosan. Jöhetett a vaníliás cukorba, fahéjba illetve kakaóba mártás, s kezdődhetett a sütés. Időközben a sütés sora Beára maradt, s két kukta segítette, Györgyi Kíra és Sipos Bianka.

A gyerekek jót játszottak, különösen akkor, amikor Laci bácsi kiadta nekik az óriáslabdát, de sütés közben mindig ott lófrált egyik is, másik is, hogy meglesse, hogyan halad a kürtőskalács. Bizony a nagy mennyiséghez idő kell, mi már jócskán meg is ebédeltünk, mire az utolsó rúd is elkészült. Addigra már a finom illatoktól újra megéheztünk, s nekikészülődhettünk a falatozásnak. Jó sok rúddal készül a finom édességből, bárki annyit ehetett, amennyi csak belefért. Nagyon ízlett mindenkinek, a repetázásban nem volt hiba.

Pici pihenő után pedig kipróbálhattuk új hangszerünket is, melyet a sütés alatt készítettünk. Alapanyaga fémdoboz volt, melybe a csörgőfa tavalyi terméséből tettünk. Ideális ritmushangszerünkkel kísértük mai éneklésünket. S a nap végén még jégkrémet is bírtunk enni!

Első hetünk utolsó napján Dzsamba Emese védőnőt hívtuk táborunkba, beszéljen nekünk az egészséges táplálkozásról. Hiszen a gyerekek fejlődésének egyik fontos tényezője az, hogyan étkeznek. Emese megismertetett bennünket a különböző élelmiszercsoportokkal, s bemutatta, hogy az élelmiszerpiramis mely sorába tartoznak azok. Vagyis melyeket kell minél sűrűbben enni, s melyeket csak ritkábban, akár hetente csak egyszer-kétszer. Ezután mindenkinek osztott egy-egy ételt ábrázoló képet, s visszakérdezve a hallottakat, a gyerekek benépesítették a piramis sorait. Emese a mozgás és a víz fontosságára is felhívta a figyelmet, mely most a nyári szünetben igen aktuális. Persze közben arról is beszélgettünk, hogy a valóságban helyesen táplálkozunk-e. Utána kimentünk játszani egy picit, addig Faragó Bea és Mezei Tiborné Katika előkészítették a mai ebédünk hozzávalóit.

Merthogy a mai napon helybeni ebédet terveztünk, majonézes virsli-krumpli salátát és gyümölcssalátát. Természetesen ahogyan bementünk, mindenki kezet mosott, hiszen a táborosok kuktáskodtak a salátakészítésnél. Mindenki kapott kést, tányért vagy vágódeszkát, majd kezdődött a munka, a hozzávalók feldarabolása, előkészítése. Ezután a táborosok Bea és Katika utasításai szerint állították elő a salátákat, s közben figyelték nem csak a saját, de a többiek ténykedését is. Mikor mindkét saláta készen lett, hagytuk egy picit összeérlelődni az ízeket, s addig a gyerekek kimentek játszani.

A déli harangszó már a terített asztalnál talált bennünket, hogy megkóstoljuk, mit alkottunk. Először a krumplisalátából, majd a gyümölcssalátából szedtünk, volt, aki többször is. Nagyon finom lett a végeredmény, ezt az evés közbeni csend is nyugtázta. A délutáni játék közben is akadt munka.

Egyrészt PET palackból csináltunk virágcserepet, amelybe citromot ültettünk, hogy a közösségi ház ablakába tegyük. Másrészt a kapott kukoricát kellett főzéshez előkészíteni. S míg vártuk a csemege elkészültét, ma is jégkrémeztünk, s ezután kukoricáztunk. Első hetünk így ért véget! Mint mindig, nagyon hamar eltelt, s már csak három hetünk van. Jövő héten a SZÉL hete lesz, és évszakunk az ősz lesz.

E hét támogatói, segítői: Almádi Judit, Barkanics Krisztina, Faragó Beáta, Gál Noémi, Gyebnár Tibor, Györgyi Kíra, Horváth Judit, Horváth László, ifj. Horváth László, Horváth András, Mezei Tiborné, Onodi Judit, Sipos Bianka, Takács Márk, a Rockdairy Kft. és a táboros gyerekek szülei.

Horváth Judit